Az előző részben arról beszéltem, hogy konszenzusra van szüksége a tudatos elmének a tudattalan világ „varázslatával”. De melyek ezek a „varázslatok” és melyek a tudatos elme által vezérelt módszerek. Ez a bejegyzés erről szól.
Kezdjük a „varázslás” lehetséges módszereivel. A gyermeki énünk által bennünk maradt varázslat iránti vágyunk, nem feltétlenül jelent tényleges varázslást, már az is kielégíti felnőtt lényünket, ha a tudatos elmén kívül történik valami. Tehát a következőkben és eddig is, azért tettem idéző jelbe a „varázslást”, mert ebben az értelmében nem igazi hókusz-pókuszról vagy mágiáról van szó, hanem csak a tudatunknak értelmezhetetlen eseményekről. Minden ide tartozik, ami például, alfa vagy théta állapotban vagy hipnózis alatt történik velünk. De még a kineziológia, a családállítás, meditáció és hasonló, az elménknek megmagyarázhatatlan dolgok is. Idetartozik ebben az értelemben minden, amit a tudatunk nem képes logikusan megmagyarázni.
És ide tartozik a mágia alkalmazása is, amiről sokan hiszik, hogy gyors megoldást hoz a bajukra, csak arról nincs tudomásuk, hogy a mágia alkalmazásáért sok élettel kell fizetni. Mert bizony generációkon, életeken keresztül képes öröklődni. Ez a magyarázat a családi átokra, és bizonyos embereknél a sorozatos balszerencsére. Ezek az „átkok” képesek arra, hogy akkor aktiválódnak például a családtag életében, amikor hasonló élethelyzetbe kerül, mint az, aki ezt a mágikus varázslatot annak idején „megvette”. És amikor aktiválódik, onnantól kezdve semmi nem tudja megállítani a beteljesedést, kivéve….
Kivéve, a tudattalannak az elmével együtt létrehozott konszenzusos, logikusan is megmagyarázható oldások együttese. És még egy alkotó elem, ami nélkülözhetetlen ilyen esetben, a feltétel nélküli bizalom. Bizalom a Teremtőben, az Univerzumban, magadban, ez már mindegy, hogy ki iránt érzel bizalmat, a lényeg a kétségek nélküliség, amely elengedhetetlen kelléke a végleges feloldásnak.
Persze nem minden mágia-vásárlásnak van erős következménye, ha kisebb súlyú volt az ügylet annak idején, lehet kevésbé durva következménye is. De a halmozódás is belejátszik, vagyis ha a következő generációból valaki ismét nyélbe üt egy ilyen kontraktust, akkor a feloldás is bonyolultabbá válik, de az már tényleg speciális.
Azonban azt is megfigyeltem, hogy a tágabb családunk viselkedési mintáinak másolása is okozhatják a ma élő személy napi szintű problémáit, amit átoknak vagy rontásnak vélhetünk. Ezek olyan torzulások, amelyek az elődöknél alakultak ki az aktuális helyzetük miatt (pl. háború, járványok), és a nemzedékek viszik tovább, mint követendő családi példát. Bizonyos értelemben ez is egyfajta családi átok, bár az esetek többségében nem valószínű, hogy történt korábban mágikus beavatkozás (persze nem zárható ki sem). Ezeket a viselkedési eltéréseket mind gyermekkorunkban, mind felnőtt életünkben magunkra szedhettük a családunktól, amit cipelünk magunkkal és adjuk tovább. Tudattalanul, akaratlanul. Tesszük ezt mindaddig, amíg valaki nem hajlandó beletenni az energiát a megváltoztatásába. Ők azok, aki túllépnek a gyermeki varázslat-váráson. Az előző bejegyzésben részleteztem, hogyan alakul ki ez a varázslat-vágy. Nem gondolom, hogy ez lustaság, vagy valami negatív dolog, egyszerűen emberi lényünk velejárója, mint egy meghaladandó feladat. Mint ahogy a gyermek felnő és képes különbséget tenni a mese, a film és a valóság között.
Tehát a családi vagy egyéni átok feloldható, de meglátásom szerint szükséges hozzá az emberi elme bevonása, a tudatos döntés, hogy „ezentúl én másképp csinálom”. Persze szükséges pontosan tudni, hogy mit fogunk másképp csinálni. Nézetem szerint a most élő emberek számára következő évtizedek ezen a téren nagy kihívást tartogatnak.
Bízom benne, hogy sikeresen megugorjuk ezt a lécet is!