A „Ne érezz!” gátló parancs az egyik legerőteljesebb és legnagyobb hatással bíró belső tiltás, amely sokszor észrevétlenül szövi át a mindennapjainkat. Gyerekkorban sokan élik meg azt, hogy az érzelmeik kifejezése nem elfogadott vagy nem biztonságos. Lehet, hogy a családi környezet nem tudott mit kezdeni az erős érzelmi reakciókkal, vagy az volt az üzenet, hogy bizonyos érzéseket – főként a haragot, fájdalmat, félelmet – el kell fojtani.
Ez a parancs nemcsak az érzelmek elnyomását eredményezi, hanem idővel azt is, hogy az illető távol kerül a saját belső valójától. Az érzelmek értékes jelzések, amelyek segítenek eligazodni kapcsolatainkban, megmutatják, mire van szükségünk, hol kellene határokat szabnunk, vagy miben leljük örömünket. Ha ezeket a jeleket figyelmen kívül hagyjuk, az hosszútávon kimerüléshez, testi tünetekhez és kapcsolati nehezítésekhez vezethet.
Hogyan jelenik meg a „Ne érezz!” parancs a mindennapokban?
- Egy munkatárs folyamatosan túlmunkát vállal, de nem meri jelezni a főnökének vagy a munkatársainak, hogy fáradt vagy túlterhelt. Az érzéseit nem érzi helyénvalónak, inkább elnyomja őket, nehogy gyengének látszódjon.
- Egy felnőtt ember nem tud mit kezdeni mások sírásával, zavarba jön vagy frusztrált lesz, mivel őt magát is leszoktatták a fájdalom kifejezéséről.
- Valaki szinte mindig jókedvűnek mutatkozik, még akkor is, amikor valójában ürességet vagy szomorúságot érez. Gyerekkorában megtanulta, hogy csak akkor kap figyelmet, ha „jófej”.
- Egy szülő nem tud mit kezdeni gyermeke haragjával vagy félelmével, mert a saját érzelmeivel sincs kapcsolatban. Inkább elutasítja vagy megpróbálja gyorsan „lecsillapítani” a gyermeket.
- A párkapcsolatban időnként megmentő szerepben van jelen, majd máskor nem tudja meghúzni a határait. Nincs tisztában a saját érzelmi szükségletével, ezért hol ezt, hol azt a szerepet játsza. Vagyis bizonytalankodik.
- Kapcsolataiban nem meri megmutatni valódi érzelmeit, vagy mert maga sem tudja pontosan megfogalmazni, vagy mert fél az elutasítástól, ha őszinte lesz.
Mi segíthet?
A „Ne érezz!” parancs feloldása lassú és gyengéd folyamat. Az első lépés, hogy egyáltalán tudatosítsuk magunkban azt, hogy milyen érzések jelennek meg bennünk egy-egy helyzetben. Vegyük észre, hogy hol szoktuk elnyomni magunkban az érzelmeket? Milyen üzeneteket kaptunk ezekről gyerekkorunkban?
Az érzelmekkel való kapcsolatunk átalakítása nemcsak az önismeretünket mélyíti el, de kapcsolatainkat is valódibbá, őszintébbé teszi. Megtanulhatjuk felismerni és megnevezni érzelmeinket, kifejezni azokat biztonságos környezetben, és elfogadni, hogy érezni emberi dolog és rendben van.
Mert az érzés nem gyengeség. Hanem kapcsolat. Önmagunkkal és másokkal.
Írd meg kommentben, hogy Te észrevettél már magadon hasonló jeleket? Milyen felismerések születtek benned a bejegyzés olvasása kapcsán?
Ha bővebben is érdekel a téma, kérlek olvasd el az előző és a következő bejegyzést is.
Az előző bejegyzéseket itt találod:
Ne nőjj fel! – avagy amikor a párod a gyereked is – Életenergia Központ
Ne légy gyerek! – amikor nehezen megy a lazítás – Életenergia Központ
Ne légy önmagad! – avagy felszólítás álarcok viselésére – Életenergia Központ
Lehetőséged van már most elkezdeni a saját gátlóparancsaid feloldását, ehhez csak erre a linkre kell kattintanod:
Belső gyermekünk gyógyítása – Életenergia Központ